JÓ ÉVET ZÁRNAK A HAZAI AUKCIÓSHÁZAK


Minden jó, ha a vége jó, tartja a mondás, s a népi bölcsesség igaz a látványos sikerrel zárult decemberi árverések után a hazai aukciósházak idei teljesítményére is. A legnagyobb érdeklődés ezúttal is a festménypiacot kísérte, ami az év során fokozatosan javuló teljesítményt mutatott. Érdeklődésben már az első félévben sem volt hiány, a kínálatból azonban még többnyire hiányoztak az igazi különlegességnek számító darabok. Ennek is megvoltak a maga pozitívumai: egyrészt az a tény, hogy az elmúlt években gazdát cserélt csúcsműveknek csak a töredéke tért vissza rövid időn belül a piacra, jelzi, hogy a gyűjtők mind nagyobb része tudja: a műtárgybefektetések igazi haszna hosszabb távon realizálható. Másrészt az árverőházak még intenzívebb kutatómunkára kényszerültek, hiszen a csúcsminőségű művekből az utánpótlás már régen nem automatikus, s munkájuk eredményeként jónéhány elveszettnek hitt vagy lappangó alkotást sikerült "újra felfedezni". Harmadrészt a gyűjtők is rákényszerültek "vadászmezejük" bővítésére, arra, hogy jobban odafigyeljenek kevésbé felkapott mesterekre és vásárlásaiknál ne a név, hanem a kvalitás legyen a döntő. Néhány éve aligha fordulhatott volna még elő, hogy pl. Félegyházi László festményéért 15 millió, Barzó Endre városképért 13 millió vagy Szücsy Lilli szénrajzáért 5,5 millió forintot adjanak. A téli szezonra aztán, ami idehaza továbbra is a legerősebbnek számít, néhány festőtől főművek is előkerültek, s ezúttal is igazolódott, hogy a gyűjtők és befektetők ilyenkor hajlandók igen mélyen a zsebükbe nyúlni. Különösen igaz ez a "magyar vadak" egyik főművére, Tihanyi Lajos párizsi, Szajna-parti városképére, ami az utóbbi négy esztendő legmagasabb árán, 170 millió (jutalékkal együtt 204 millió) forintért váltott tulajdonost a Kieselbach Galéria téli árverésén. 

 

tovább...



Bejelentkezés